Balatonszárszói GEKIB – 2024

márc 4, 2024 | Aktuális, Beszámolók

Ismeretlenül belecsöppensz egy kis csapatba és hirtelen kitágul a világ. Kíváncsian érkeztem, elvárások nélkül. Egyszerre voltam kívül és belül.

Figyeltem ahogyan ismerősök, barátok, szolgatársak találkoznak. Láttam az örömöt az arcokon. Akkor az fogalmazódott meg bennem, hogy ez a konferencia lehet, hogy egy töltőállomásként funkcionál a közös szolgálatban résztvevőknek. Úgy is mondhatnám, hogy a találkozások konferenciája, ahol vállvetve felfrissülnek az emberek az Úr jelenlétében. Barátságok, mély beszélgetések, örömök, fájdalmak, hitvallások, bizonyságtételek, elcsendesedések. Ezeket láttam, hallottam kívülről. És még csak a programok közti szünetekről írok. Így olvadtam bele és lettem észrevétlenül részese a közös dicsőítéseknek azzal az érzéssel, hogy “ez pont olyan jól esik, mint tavaly”. Jöjjön a plot twist… Én idén voltam először. Rezzentem egyet és ezzel a nagy revelációval, az ebédnél, elmondtam a többieknek, hogy habár pár hónapja ismerjük egymást, olyan érzésem van, mintha évek óta együtt dolgoznánk. Ez valahol viccesnek, naivnak tűnhet. Önmagában az is. De kontextualitásában már inkább arra utal, hogy az Atya szolgálatában kik kellene elsősorban nyitottak legyenek, ha nem mi? És én ezt a nyitottságot, a befogadást érezhettem mindvégig. 

Az előadások tele voltak bizonyságtételekkel. Idegesítő kérdéseimre kaptam nyugodt válaszokat. Úgy léteztem ott, mintha otthon lennék, a családom és barátaim körében. A 16 (vagy lehet 18) órás oda-vissza út teljes mértékben egy semmiség. Új környezetben beleláthatok, hogy mások mit és hogyan csinálnak gondolnak. A nyitott befogadás egy nyitott szívvel való közeledést generált bennem. Hallhattam, hogy kik mivel küszködnek. Mik a magasságok és mélységek. Az Atya szolgálatában élünk, munkálkodunk, de a fókuszunkat az ifjakra, az utánunk jövő generációkra kell fordítani. És ha kudarcok sorozata is van a hátunk mögött, tanulva a hibáinkból, megéri a fiatalokkal foglalkozni. 

Ebből a megerősítésből hazaérve úgy vélem, hogy – direkt nem befejezve az idézetet – „Az aratnivaló sok…” (Mt 9,37). És ezért legyen hála Istennek!

Szerző: Kányádi György